Szex a házasságban

Ez a század a válások százada. "Ha nem boldogultok egymással, ne rettenj vissza attól, hogy véget vessél a kapcsolatnak, amíg elég fiatal vagy ahhoz, hogy újat kezdjél valaki más oldalán" - szól az intelem. De valóban ez az egyetlen megoldás? Minden esetben jobb menni - vagy érdemes maradni és harcolni a szerelemért?

Egy házaspárnak ezeregy szexuális problémája akadhat. A feleség gyakran nem kívánja a szexet, vagy felrója a férjnek, hogy az minden szenvedély nélkül szeretkezik. Azon is sok pár civakodik, hogy milyen gyakran szeretkezzenek és azon is, milyen hosszú legyen az előjáték. Előfordul, hogy a férj olyan szexuális igényekkel áll elő, amelyeket a feleség nem hajlandó kielégíteni. Ma a házasságban élők egyötöde nem tudja eldönteni: menjen vagy maradjon? Nem tudja eldönteni, valóban annyira kilátástalan-e a helyzet - vagy egy alapos beszélgetéssel, szembenézéssel az ellentétek feloldhatók.

Amikor nem jó

Vegyük például a következőt: a nőnek nem jó az ágyban. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy csapot-papot ott kéne hagynia. Az igazi kérdés az, hogy ezt meg tudja-e beszélni a társával? A szakemberek, akik házasságterápiával foglalkoznak, azt mondják: nem a szexuális problémák döntik el, hogy a nő akkor jár-e jobban, ha marad vagy ha elmegy, hanem az, hogy meg tudja-e ezeket a kérdéseket beszélni a párjával. Azok válnak szerencsétlenné egy kapcsolatban, akiknek a társa a szexuális témákat lesöpri az asztalról. Azok viszont, akik képesek szót váltani a nehézségekről, többségükben úgy érzik: házasságuk jobb annál, mintsem hogy kilépjenek belőle.

A terapeuták azt is elmondják, miért. Mivel a férj (és persze a feleség is) kész javítani a helyzeten, mindketten úgy érzik, hogy együtt munkálkodnak a házasság megszilárdításán.

A lényeg

Képzeljünk el egy olyan házaspárt, akik együtt öregedtek meg. Akik elmondhatják, hogy "mi mindig mindent meg tudtunk beszélni egymással". S ez a tény számukra nagyon nagy boldogságot jelent. (Ami majdnem független attól, hogy közben hogyan érezték magukat az ágyban.) De ha kénytelenek azt mondani, hogy "mi soha semmi fontosat nem tudtunk igazán megbeszélni" - akkor nagy boldogtalanságban éltek. (S itt is mindegy, hogy közben hány orgazmusuk volt.)

A terapeuták azt mondják: ha képesek vagyunk megbeszélni egymással a dolgokat, azzal szexuális problémáink is megoldódhatnak. A kellemes szex azonban sohasem tudja feloldani azt a gondot, hogy nem vagyunk képesek leülni és beszélgetni egymással. A szexuális problémák persze nem függetleníthetőek az egyéb problémáktól - hisz az életben minden mindennel összefügg.

Elterelő hadművelet

Vajon miért a szexuális elhidegülésre panaszkodik a párok többsége? Talán mert olyan nagy fontosságot tulajdonítunk a szexnek. Pedig a házaspárok nem a szexuális nehézségek - hanem az egész kapcsolat, közös életük megromlása miatt hagyják abba a szeretkezést, és nem fordítva.

Nem állíthatjuk, hogy azért, mert a házaspár már nem szeretkezik annyit, már rosszul mennek köztük a dolgok. Vegyünk egy példát: ha valaki beteg, akkor valószínű, hogy ágyban fekszik. Ha viszont valaki ágyban van, abból még nem következik, hogy beteg.

Fontos tehát, hogy világosan lássuk, miből mi következik. Hiszen éppen a szeretkezéssel kapcsolatos problémák miatt kezdenek a párok eltűnődni azon: vajon nem romlott-e meg véglegesen a kapcsolatuk? A házasságterápiával foglalkozó szakemberek azt állítják: ha a házaspár már nem szeretkezik olyan sűrűn, mint régen, vagy mint amilyen gyakran az egyik vagy másik fél szeretné, ebből még nem kell olyan következtetést levonni, hogy valami igen nagy baj van a kapcsolatukkal. Az is lehet, hogy mindketten megelégednek a kevesebb szeretkezéssel is. Az is lehet, hogy valami más miatt dühösek egymásra, s ezért nem tudnak bizalmasan közeledni egymáshoz. Az is lehet, hogy egyszerűen csak meg kéne beszélniük egy-két vitás dolgot, de számtalan ok miatt (többek között azért, mert túlságosan elfoglaltak) erre nem kerül sor (ami viszont elég szomorú, mert akkor a fontossági sorrendben elég hátul kullog az odafigyelés egymásra és kapcsolatukra). Az is lehet, hogy a gyerekek jelenléte zavarja őket, akik mindig láb alatt vannak, s a házaspár egy percre sem tud bizalmas kettesben maradni.

A szex olyan, mint azok a kanárik, amelyeket a bányászok azért visznek le a bányába, hogy jelezzék, ha a levegő mérgezővé válik. A szex is rendkívül érzékenyen reagál a légkör változásaira.

Nyújtsd ki a kezed

A nemiség örök téma. Egész könyvtárra való könyvet írtak már arról, mitől is jó a szex és hogy lehet ezt elérni. A párok is sokat vitatkoznak azon, mikor és hogyan szeretkezzenek. A többség mégis csupán sötétben tapogatódzik... Fogalma sincs, hol a bója, a jelzés, amely tévedhetetlenül megmutatja: valami olyannyira elromlott közöttünk, hogy minden kétséget kizáróan jobban tesszük, ha időben kiszállunk...

Ebben az esetben a terapeuták a következő diagnosztikai kérdést szokták feltenni: Meg akarjátok-e érinteni a másikat, előre örültök-e neki, tesztek-e érte valamit?

Olyan elemi dolgokra gondolnak itt, mint egy csók, egy ölelés, egy simogatás, kézfogás, nyakcirógatás, lábon nyugtatott tenyér... Ha ilyesmikre gondolunk: vajon szeretnénk-e, ha a párunk így hozzánk érne? Szeretnénk-e, ha gyakrabban érne hozzánk? Örülünk-e egyáltalán, ha megérint? Vagy inkább borsódzik tőle a hátunk? És mi meg akarjuk őt érinteni, akár csak úgy, hogy adunk neki egy puszit? És hogy érezzük, a párunk meg akar-e érinteni bennünket - akarja-e, hogy mi megérintsük?

Hogy hogyan jön mindehhez a szeretkezés? Az érintés egy formájaként gondolhatunk rá, amely semmiben sem különbözik az érintés más fajtáitól. Tehát ne tulajdonítsunk neki nagyobb jelentőséget. S ezek után feltehetjük magunknak a kérdést: vajon szeretnénk-e szeretkezni a párunkkal? Ha pedig már hosszabb ideje nem szeretkezünk, kívánjuk-e, hogy a hűvösség időszaka véget érjen?

A terapeuta tehát nem arra kíváncsi, hogy milyen gyakran szeretkezik a házaspár - hanem hogy általánosságban akar-e szeretkezni egymással? A rávezető kérdések mind arra az alapvető kérdésre keresik a választ, hogy vajon testileg vonzódunk-e egymáshoz? Mert a kölcsönös érintés utáni vágy az alapja minden testi kapcsolatnak. A "menni vagy maradni" kérdés eldöntésekor tehát ez lehet a vezérfonal.

Ha akár mi, akár a párunk nem akarja többé, hogy megérintsük egymást - és ez már hónapok óta tart, akkor ez annak a jele, hogy elidegenedtünk egymástól és nem leszünk boldogok, ha együtt maradunk. Egy szó mint száz: ha libabőrözik párunktól a hátunk, akkor ideje elválni ágytól, asztaltól.

A terapeuták szerint tehát a próbakő: az érintés. A zűrös kapcsolatban élők épp ezzel a módszerrel lelhetik meg az egymáshoz vezető utat. Este megfogják egymás kezét, búcsúcsókkal válnak el egymástól, az ágyban egymáshoz ér a testük, egyszer csak megölelik egymást, feltámad bennük a vágy, hogy egymáshoz érjenek... Vannak, ugye, helyzetek, mikor a párok begubóznak, mindketten játsszák a "haragszomrád"-ot - és a szakadék egyre csak nő köztük, mindketten a másikra várnak, hogy az tegye meg az első lépést. Elég egy-egy "véletlen" érintés, amelyet mindketten már oly régóta kívánnak - s minden megoldódik. Legalábbis az ágyban, a többit meg kibeszélik a terített asztalnál, gyertyafényes vacsora mellett. Az érintés utáni vágy olyan, mint a fék az autón, amely ütközéskor már semmire sem jó, viszont megállít, mielőtt még karamboloznánk.

A terapeuták másik diagnosztikai kérdése általában a következő: Érzünk-e kivételes szexuális vonzalmat a társunk iránt?

Előfordul (de hányszor!), hogy a kapcsolat nem működik és elviselhetetlen - ám a szex miatt a házaspár mégis együtt marad, bár valójában egyikük sem boldog.

Az is gyakori, hogy az egyik fél valamiféle kivételes testi vonzalmat érez a másik iránt. Nem arról van szó, hogy mással nem volna olyan jó - de valamiért a párunkkal mégis más: kellemes, biztonságos, különleges a szex. Mikor jobban belegondolunk, senki mást nem érzünk megfelelőnek a magunk számára, csak "őt". Mintha kedvesünk bőrében, tapintásában, illatában lenne valami, amely rendkívül "étvágygerjesztő" a számunkra.

Ha tehát olyan testi vonzalmat érzünk a párunk iránt, amely különlegessé teszi őt, s amely miatt ellenállhatalanul vonzódunk hozzá, akkor nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy boldogok leszünk (mert hasonló helyzetben a legtöbben boldogok) - hacsak valami más nyomós ok miatt nem tudunk együttélni.

Egy szó mint száz: ha különleges módon vonzódunk a párunkhoz, akkor a kapcsolatunkban is van valami különleges.