Ösztön és psziché

Az ember esetében igen bonyolulttá vált mindaz, ami a szexualitással áll összefüggésben. A lélektani tényezõk is nagy szerephez jutnak. Az embernek részben örökölt neme, nem szerinti viselkedése van, másrészt pszichés (lelki) tényezõk szerepet játszhatnak saját nemének tudatában, nem szerinti vonzódásában.

A nemiség

A nemiség kiteljesedése törzsfejlõdéstani szempontból nagyon fiatal, így ezek általában nem stabilak. Bonyolult a nemiség jellege a biszexuális potenciál miatt is. Ez egész életen keresztüli pontos szabályozást igényel az egynemûség fenntartása érdekében. Sok hatás szükséges a normál kialakuláshoz, éppen ezért a hibalehetõségek száma nagy, bár ezek általában nem veszélyeztetik az ember fizikai létét.

Az emberi szexualitás

Évszázadokig misztikus tilalom övezte az emberi testet, szerkezetérõl és mûködésérõl filozófiai dogmává ködösödött orvosi elméletek terjedtek generációkon keresztül.

Az ókor egyik értékes hagyatéka volt az, hogy a szexualitás funkciója és szerkezete lényegében azonos az emberben és a magasabb rendû állatokban. A problémát az orvosi vizsgálatokból származó tapasztalati tények gazdagították.
Sokban hozzájárult a szexualitás pontosabb megértéséhez a vérbaj megjelenése és elterjedése. A múlt század végétõl indul meg a szexualitással foglalkozó konkrétabb kutatás. Egy nagy hibája volt, mégpedig az, hogy a szexualitást alapvetõen biológiai jellegûnek gondolták. Egyik pillére volt az a felfogás, hogy a szexualitás fogalmába a szexuális érintkezés és maga a késztetés tartozik, a személyiség más részeitõl teljesen független.

A szexuálpszichológia kérdései

A század húszas éveitõl kezdõdik el a modern szexológia és a szexuálpszichológia fejlõdése. Elindítója volt S. Freud, aki a szexualitást egy fejlõdõ képzõdménynek tekintette. Freud állapította meg, hogy a nemiség mûködéséhez igen bonyolult lélektani háttér tartozik.

Érdekes, hogy Amerikában a szexuálpszichológia a múlt század végén már kialakult és igen nagy súlyt helyezett a gyermek fejlõdésére és érésére a nemiséggel kapcsolatban.

A modern szexológia szakirodalma napjainkban önálló folyóiratokban és önálló leírásokban jelentkezik, nagyobb része a pszichiátria, pszichoanalízis, szociálpszichológia különbözõ forrásaiban.  Fõleg nyugaton óriási anyagmennyiség kerül piacra, dokumentáció szintjén sok érdekeset tartalmaznak, pl. a csoportsex, vagy a partnercsere stb.

A "biolélektan" kérdései

A szexualitás fogalma minden távoli-közeli megnyilvánulásra vonatkozik, mely elvezet a nemi szervek érintkezéséhez, ill. kapcsolatban áll a megtermékenyüléssel és lehet olyan jelenség is, mely összefügg a két nem egyedeinek a viszonyával. Ez különösen az emberi nemiség szempontjából fontos.

Az emberben a serdüléskor hormonális változások játszódnak le, ez hoz magával egy szexuális késztetettséget, mely feltétele az emberi nemiség biolélektanának. Az emberben csaknem specifikus a szexuális ösztön, így az emberi szexualitásnak néhány érdekes összetett megnyilvánulása van. Ilyen lehet az, hogy az emberben a másik nem megjelenítése ingerületi állapotot tud elõidézni.
Egy másik tény, hogy az ember állandóan a szexuális ingerelhetõség állapotában van, életében nincs külön párzási idõszak. Emberben jelentkezik az is, hogy igen nagy számú a nemi perverziók és rendellenességek száma. Ezek különbözõ kisebb-nagyobb pszichés eltérések és aberrációk.

Az emberi nemi szerepek problémája

Az emberi viselkedéssel foglalkozó szakágazatok egyik alapterülete a tanult formák vizsgálata. Itt egyrészt az a kérdés, hogy a különféle szociális helyzetekre való reakció mennyiben tekinthetõ az örökölt vonásoknak (visszamenve az etológiai alapokig - lásd fõemlõs, emlõs és így tovább), másrészt mennyiben tekinthetõk társadalmi, kulturális fejlõdés eredményének.

A szerepjáték

A nemi viselkedésben a nõk és a férfiak szerepeket játszanak. Mind a nõk, mind a férfiak sajátosan mozognak, beszélnek, érzelmeiket sajátos módon fejezik ki. Más érdeklõdési körük van, másfajták a motivációik. Igen sokféle elõírás van, hogy adott esetben hogyan kell viselkedni. Érdekes az, hogy ez csak részlegesen tudatos.

A nemi szerepek

A nemi szerepek a szocializációs folyamatokban alakulnak ki, az emberek a szó legtágabb értelmében tanulják õket.

A férfias és nõies viselkedés-jelleget nehéz meghatározni, mert ezek bonyolult inger kölcsönhatások között mutatkoznak meg és esetenként mások és mások. Ezek a kultúra termékei és öntudatlanul tanulják meg õket, mint a saját nem sémáját. A serdülõkor fokozatosan hozza létre a személyiségben a felnõtt nemi szerep viselkedésformáit, ez több éves idõszakra terjed ki, így megvan a szociális tanulás lehetõsége is.
A szociológiai nemi szerep szerzett, valakitõl eltanult sajátossága a személyiségnek. Az eltanulás nem általában szexuális nevelés, nem célzott szülõi ráhatások következménye, hanem szülõi és emberi kapcsolatok alakítják ki észrevétlenül és automatikusan.
A gyermek szüleire figyel, azokkal azonosítja magát. Ez az azonosulás mindig öntudatlan. Ezeknek a mozzanatoknak az utánzása a következõ lépés.  A gyermek a szülõk viselkedésérõl képeket épít be, ezek mintegy tervrajzai a szülõi viselkedésnek; a kép lehet pontatlan, torzított, így más külsõ dolgok is belejátszhatnak az azonosulásba.

Az ún. azonosulás-elmélet tanítása

A mai szociológiában központi jelentõségû az azonosulás elmélete. Motorja az érzelmi ráhangolódás, sok benyomás összeadódik, és egymást erõsíti. Az azonosulás alapján alakul ki a viselkedés sajátossága. Minél mélyebben átélt és õszintébb a viselkedés, minél több benne az emóció, annál alkalmasabb, hogy azonosulást váltson ki.
A legelsõ és legbonyolultabb szerep, amit a gyermek a család viselkedésében tanulni kezd, a nemének megfelelõ szerep. Ennek elõször csak az elemei alakulnak ki, ehhez épülnek a nemiség általánosabb vonásai. 

A nemi identitás

Felvetõdik az a kérdés, hogy a gyermek hogyan azonosul azzal a nemmel, amilyen nemûnek õt a környezete tartja. Ez egy új tényezõ, melyet a szociálpszichológiában, személyiség-lélektanban nemi identitásnak neveznek. A nemi identitás a személyiség része, a személyiségben - annak mélyen gyökerezõ részében található olyan meggyõzõdés, hogy õ melyik nemhez tartozik. A nemi identitást a környezet befolyásolja elsõsorban.

Már a születés pillanatában más színû szalagot kötnek a fiúkra, más színût a leányokra. Korán elkezdõdik a hajviseletben, ruházatban és egyéb tényezõkben való eltérés, amelyekben megnyilvánul a nemi megkülönböztetés. Ez késõbb önszervezõvé válik. Addig is amint a gyerek mozgásképes lesz rendszeres nevelést, kap nemének irányába. A kislánynak nem adnak játékpuskát játszani, a fiúnak nem adnak babát. 2-3 éves korban a nyelv elsajátításával a nemek közötti különbségek egész rendszere világosabb lesz a kisgyerek számára.
Ma már elég sokat tudnak azokról a szülõi hatásokról, melyek öntudatlanul formálják a gyerek nemi identitását. Mind az apa, mind az anya másképp bánik a kisgyerekkel, aszerint, hogy fiú vagy leány.
5-6 éves gyerekek helyesen minõsítik a ruhadarabokat, hajviseleteket, játékokat, megmondja melyik való fiúnak, melyik leánynak.
Az eltanult magatartásmintát a személyiségnek be kell gyakorolni. A szervezõdõ gyermeki személyiség az elsõ próbacselekvéseit játékain hajtja végre, amelyek mindig képzeletbeli visszajelentést adnak neki. A környezet számára is egyre világosabbá válik, hogy a gyermek mit játszik. Visszajelentésben pedig ezek a dolgok erõsítõdnek, mert egy dicséret során a pozitív visszajelentésnek minõsül.

A nemi identitás megszilárdulása szempontjából igen fontos a 6 éves kortól a serdülés kezdetéig tartó idõszak. Serdüléskor mindezek, de a gyengén megerõsített identitásproblémák is a felszínre kerülnek. A nemi identitás zavaraiból származó problémák, mint a transzszexualizmus, transzvesztiták problémája stb. meghaladná e rövid kis ismertetõ kereteit.