Gyakoriság:
A világ különböző országaiban végzett felmérések szerint a lakosság 2-3% szenved pánikbetegségben.

Veszélyeztetettek:
Elvileg bárki lehet pánikbeteg, mégis gyakrabban fordul elő nők körében. A betegség átlagos indulása 15-25 év között van. Akiknek a családjában több pánikbeteg van, azoknak nagyobb az esélyük. 
A pánikbetegség kialakulásában fontos tényező a személyiség, az életmód, a negatív életesemények, és bizonyos testi állapotok vagy betegségek előfordulása. A szorongó, aggodalmaskodó személyeknél valószínűbben alakul ki pánikbetegség bizonyos életesemények hatására. Ha ennek a szorongásnak, aggodalmaskodásnak kitüntetett tárgya a saját test és az egészség, akkor ez szintén hozzájárulhat a pánikbetegség kialakulásához. 
A stresszteli élet, állandó hajsza, feszültség szintén melegágyává válhat a pánikbetegségnek, hiszen amikor az ember feje felett összecsapnak a hullámok, arra hajlamos személyeknél valószínűbben alakul a pánikbetegség. Az ilyen életet élő személyek gyakran túlzott koffein fogyasztással, vagy egyéb serkentő szerek alkalmazásával kívánják fokozni teljesítményüket. E szerek azonban önmagukban is alkalmasak pánikroham kiváltására.
Kutatók szoros kapcsolatot találtak a pánikbetegség megjelenése, és az azt megelőző fél-egy évben bekövetkezett gyász és veszteségélmények között. Ha valakinek szeretett rokona, barátja hirtelen súlyosan megbetegszik, vagy meghal, ez olyan komoly stressz nemcsak a lélek, de a test számára is, hogy ennek talaján könnyen kialakulhat a pánikbetegség. Gyakori az is, hogy egy közelálló személy hirtelen halála a betegben olyan félelmeket kelt, hogy pl. ő is infarktust kaphat, s minden erre utaló - akár ártalmatlan- testi tünet pánikrohamot indíthat el.
A pánikroham lehetséges mechanizmusaonak ismeretében nem meglepő, hogy tüdőasztma (asthma bronchiale), ingadozó vérnyomás, szívasztma (angina pectoris) esetén a testi betegséghez pánikbetegség is társulhat. Meg kell említeni még a mitrális prolapszus nevű gyakori, de rendkívül enyhe szívbillentyű rendellenességet, amely egyes vizsgálatok szerint pánik betegek körében gyakoribb. Ezekben az esetekben könnyen kialakulnak olyan félreértelmezhető testi tünetek, (hirtelen, erős szívdobogás, gyengeség, fulladás, stb.), melyek erős szorongást kelthetnek a tünetet átélőben, és ez elvezethet egy pánikrohamhoz is.
Végül meg kell említenünk, hogy sok nőnél a szülés "hozza elő" a pánikbetegséget, ami a terhesség, majd az ezt követő szülés okozta nagy hormonális változásokkal magyarázható.

Kezelhetőség:
Természetesen, a pánikbetegség és az agorafóbia is gyógyítható. Ha eddig mást hallott vagy tapasztalt, akkor Ön vagy ismerőse eddig nem a megfelelő kezelést kapta. A gyógyuláshoz szüksége van egy- az Ön esetének minden sajátosságát figyelembe vevő- szakemberre és sok kitartásra.

Összetéveszthetőség:
Számos olyan organikus kórképet ismerünk, amely pánikszerű rohamokat okozhat, ezeket a pánikbetegség diagnózisának felállítása előtt orvosi vizsgálatokkal ki kell zárni. Ilyen betegségek pl. a pajzsmirigy túlműködés, szívasztma (angina pectoris), temporális epilepszia, mitrális prolapszus. Pánikszerű tüneteket okozhatnak izgatószerek, pl. túlzott kávé, kóla fogyasztás, serkentő szerek, különféle gyógyszerek, és szorongáscsökkentő gyógyszerek, alkohol hirtelen elhagyása. Végül fontos megjegyezni, hogy a pánikrohamnak különböző fajtái vannak, melyek egyéb szorongásos kórképekre jellemzőek, ezek felismerése a gyógyítás szempontjából fontos.

Felismerhetőség:
A pánikbetegség felismerhető a pánikroham és a pánikbetegség leírásának ismeretében. A végső szót természetesen a szakember mondja ki, de lényegében minden gyorsan kialakuló, nagyon intenzív, testi tünetekkel és erős szorongással járó rohamnál lásd. teszt) gyanakodhatunk arra, hogy pánikrohammal, ill. ismétlődő előfordulás esetén pánikbetegséggel állunk szembe. Fontos tudni, hogy minél előbb kezdik el kezelni ezt a betegséget, annál gyorsabb a gyógyulás. A betegség krónikussá válása ugyanis depressziót, alkoholizmust, gyógyszerfüggőséget okozhat.

Teendők pánikrohamban:
Először is gondoljon arra, hogy a pánikroham csak ijesztő, de veszélytelen. A pánikroham testi történéseinek a lényege, hogy a szervezet úgy kezd működni, mintha nehéz fizikai aktivitást végezne. Ennek oka, hogy az intenzív szorongás menekülési akciót indít be, de mivel a veszély szimbolikus, nem lehet elmenekülni előle. Azonban ezt felismerve összhangba lehet hozni testünk reakcióit viselkedésünkkel: ha pl. futunk egyet, vagy teremkerékpárra pattanunk, szervezetünk alarm reakcióját mintegy valódi fizikai aktivitásba vezetjük le. Egy másik lehetséges technika a légzés lelassítása. Mivel a cél a vérből kiürült széndioxid pótlása, sokan ajánlják, hogy ilyenkor egy zacskóba lélegezzünk, ezáltal a zacskóban egyre jobban felszaporodik a széndioxid, és ezt belélegezve, helyre áll a vérben az oxigén/széndioxid arány.Rohammentes időszakban érdemes gyakorolni a hasi légzést, hogy roham alkalmával ezt tudja alkalmazni. Amit nem tanácsolunk, az nyugtatók mértéktelen szedése, alkohol vagy drogok használata a pánik ellen. Ezek ugyanis nem oldják meg a problémát, csak tovább súlyosbítják a gondokat.

Mihez társulhat:
Tüdőasztmában, szívasztmában, depresszióban, kényszerbetegségben, különféle fóbiákban, temporális epilepsziában, mitrális prolapszusban gyakoribb a pánikroham, vagy pánikbetegség.

Veszélyes-e a pánikroham?
A pánikroham nem veszélyes, csak annak tűnik. Ha körbefutná a háztömböt és azt tapasztalná, hogy liheg, verejtékezik, szíve majd kiugrik a helyéből, akkor nem gondolna arra, hogy valami szörnyűség történik Önnel, hanem tudná, hogy szervezete a fizikai erőkifejtéshez igazította működését. Pánikroham alkalmával valójában ugyanez történik, csak fizikai aktivitás nélkül. A szervezet riadót fúj, mintha menekülni akarna, Ön pedig csak áll tovább egy helyben. A pánikroham ijesztő, kellemetlen, de nem veszélyes. Ha két percig hiperventillál, vagyis percenként 25-30-szor vesz levegőt, vagy felfúj egy gumimatracot, megtapasztalhatja, hogy a pánikroham bevezető tüneteihez hasonló tüneteket fog észlelni. (A gyakorlat nem ajánlott epilepsziásoknak és szívbetegeknek!)
Sokan a szorongás elől az alkoholfogyasztásba menekülnek. Pánikbetegek közt 10-15-ször gyakoribb az alkoholizmus. Aki rendszeresen alkoholizál, annál az ital megvonása esetén komoly pánikrohamok jelenhetnek meg. Az alkoholizmus ideig-óráig segít csak, valójában sokkal súlyosabb probléma, mint a pánikbetegség, úgyhogy nagyon rossz cserének tűnik. Az alkohol nagy veszélye, hogy nagyon erős a hozzászokás és a függés valószínűsége. Ezért önmagát csapja be az, aki elhiszi, hogy a szorongás ellen mindig hatásos lesz egy pohárka ital. A valóság az, hogy egy idő után két pohárka, majd egy liter kell.

Előjelek:
A pánikbetegség veszélyeztető tényezőinek ismerete jelezheti a fokozott kockázatot. Az igazán intenzív pánikrohamok sokszor nem rögtön, hanem un. limitált rohamok formájában jelennek meg először. A limitált rohamok kialakulásában fontos szerepet játszik az un. hiperventilláció, vagyis a gyors, kapkodó légzés. Ez a szorongáskor, izgalomkor jelenik meg, és bizonyos testi mechanizmusokon keresztül pánikrohamhoz vezethet. Mivel a pánikbetegség gyakran egyfajta életkrízisre adott szervezeti válasz, felismerve a fokozódó stresszre adott testi-lelki reakciókat (rossz alvás, nyugtalanság, állandó feszültség, örömtelenség, limitált rohamok), a betegség megelőzhető megfelelő életmódváltással, vagy szakember által lefolytatott kezeléssel.

Mi történik a roham alatt?
A pánikrohamok és a pánikbetegség két összetevőből érthetők meg: indokolatlannak tűnő testi tünetek + ezekkel kapcsolatos félelmek. Létezik egy félelem nélküli pánik, amely olyan személyeknél szokott fellépni, akik testi betegségük (pl. szívasztma, stb.) révén már ismerik a pániktüneteket, és kialakulásukkor nem ijednek meg tőlük, hanem elfogadják mint betegségük velejáróját. A félelem tehát a tünetek észlelésére adott reakció, jóllehet ez sokszor olyan gyorsan zajlik le, hogy a rohamot átélő a két összetevőt egyidejűnek észlelheti. Világos, hogy minél több rohamot élt át már valaki, annál gyorsabban alakul ki a félelem, hiszen tudja már, mi fog következni az első jelek után. Tudjuk jól, hogy a testi tüneteket a szorongás egyre jobban felfokozza, ezért a testi tünetekre adott szorongásos reakció az, ami tulajdonképpen elvezet a pánikrohamhoz.
Sokakban zavart okozhat, hogy különféle népszerűsítő cikkekben hol azt olvassák, hogy a pánik szerotonin hiányból fakad, más szerzők meg a stresszt okolják. Valójában mindenki ugyanarról a jelenségről beszél, hiszen az agyműködésnek van egy un. "nedves", vagyis az agyszövet működésére koncentráló területe, és van egy "száraz", vagyis az agyműködés viselkedéses és lelki következményeit vizsgáló területe. Előbbit nevezhetjük biológiai pszichiátriának (vagy tágabban agykutatásnak) utóbbit pszichológiának, melynek része a pszichoterápia. Így a "mi a pánik lényege" kérdésre adott válasz attól függ, melyik terület képviselőjét kérdezzük. Egy hasonlattal élve olyan ez, mintha a zene kapcsán megkérdeznénk egy hangszerkészítőt és egy zenészt. Az egyik a hangszer működéséről beszélne nekünk, a másik arról, hogy mit hallunk.Az un. biológiai pszichiátria, amely az agy működési zavaraival magyarázza a lelki betegségeket, (látszólag) más választ ad erre a kérdésre, mint a pszichológia, amely a hibás emberi viselkedésben és lelki működésekben keresi a magyarázatot. Világos, hogy a két válasz egyazon jelenségnek két oldalát ragadja meg. Amikor a pszichiátria szerotonin hiányról beszél pánikbetegség kapcsán, és ezt a szerotonin háztartásra ható gyógyszerekkel próbálja befolyásolni, akkor tulajdonképpen ugyanazt mondja, mint a pszichológia, amely azt állítja, hogy a tartós stressz, gyászélmények, veszteségélmények hajlamosítanak a pánikbetegségre. A két állítást ugyanis összekötik azok a vizsgálatok, amelyek megállapították, hogy stressz alatt fokozott a szerotonin felhasználás az agyban, vagyis a tartós stressz kimeríti a szerotonin raktárakat. A biológiai pszichiátria másik jelöltje a noradrenalin nevű anyag, amelynek emelkedett szintje feszültséget, fokozott figyelmet és ezáltal - negatív életesemények után- fokozott veszélyt tulajdoníthat mindennek. Ez az anyag az agyban viszont valóban akkor szaporodik fel, amikor valaki szorong, veszélyt szimatol, izgatott, stb.
Sajnos a pszichiátriát és a pszichológiát szembeállítják egymással, valójában egymással együttműködve tudnak igazán hatékonyak lenni. Az alacsony szerotonin szintet, a magas noradrenalin szintet ugyanis általában életesemények és arra adott reakciók sorozata idézi elő az agyban. Ha az adott személy képes lett volna másképp (pl. kevésbé szorongva) reagálni az őt ért stresszre, akkor esetleg ki sem alakult volna a pánikbetegség. A gyógyszer segíthet abban, hogy az agyi folyamatokat átmenetileg helyreállítsa, de hogy a beteg életmódja, viselkedése, reakciómódja ne idézze elő újra és újra a pánikhoz vezető agyi folyamatokat, módosítani kell a beteg viselkedésén, gondolkodásán, érzelmi reakcióin. Ez kivédi azt, hogy a beteg újra és újra visszaessen betegségébe, hogy egészsége a külső körülmények függvényeként javuljon vagy romoljon.

A kezeletlen pánik:
A pánik és az agorafóbia jól kezelhető betegségek, de ha nem kezeljük, krónikussá válhatnak, a beteg élettere beszűkül, egyre inkább az elkerülő viselkedések alakítják napjait. Betegségét titkolja, nehogy állását elveszítse, már nem tud semminek örülni, jövője sötét, jelene kilátástalan. és ennek a reménytelen állapotnak a lehetséges kimenetelei, a depresszió, az alkoholizmus, a gyógyszer- vagy kábitószerfüggőség, öngyilkosság. Mindez elkerülhető az idejekorán elkezdett kezeléssel.

A környezet reakciója:
Sok pánikbeteg szégyelli betegségét, mert környezete, sőt olykor még felvilágosulatlan egészségügyi dolgozók is "hisztinek" minősítik a rosszulléteket, nem hiszik el, hogy "ne lehetne úrrá lenni rajtuk akarattal", stb. A pánikbetegség ugyanúgy nem küzdhető le pusztán akarattal, mint az influenza, vagy a gyomorfekély. Ettől tekintjük betegségnek és nem jellemhibának.