A csimpánzok is megcsókolják egymást. Valószínűleg a szagolgatásból fejlődött ki. Az embernél a világon mindenütt megtalálható a csókolózás szokása. Az ajkunk nagyon érzékeny szervünk. Már csecsemőkorban a megismerés eszköze. (Mindent a szájukba vesznek) Az agy tapintási ingereket feldolgozó részében több idegsejt tartozik az ajkakhoz, mint testünk bármely részéhez. Amikor ajkaink érintkeznek, a hatás szédítő.  Amikor csókolózunk szerencsére nem gondolunk arra, hogy ilyenkor amfetamin, feniletilamin, amelyek ópiumszármazékok, valamint endorfinok és oxitocin szabadul fel szervezetünk „vegykonyhájából”. Egy csók kész drogozás! Ezek közül a vegyületek közül  a feniletamin a felelős azért, hogy feldobottak, izgatottak, szédülősek leszünk, az endorfinok felvidítanak és ellazítanak. Az oxitocin már érintés hatására elkezd termelődni és az a hatása, hogy minél többet érintjük egymást, annál több érintésre vágyunk. Az oxitocin váltja ki a szülés utáni méhösszehúzódásokat, összeköti a gyermeket az anyával, de a szerelmeseket is egymással.

Egyes nők már csókolózás hatására is képesek eljutni az orgazmusig. Ezek az említett vegyületek hírvivőként szolgálnak. Az eredmény a fokozódó szexuális izgalom. És ha már a vegyületeknél tartunk! Az agyban felszabaduló dopamin, norepimefrin szerotonin és efea hatására könnyelműbbé, kicsit ügyetlenné válunk. Ezek közül a vegyületek közül egy párat tartalmaz a csokoládé is, nem csoda, hogy annyian szeretik, és akik nagyon magányosnak érzik magukat, vagy szomorúak, többet fogyasztanak belőle.  Szoktam is ajánlani pácienseimnek, hogy csak akkor nyúljanak gyógyszerhez, ha már a csoki sem segít!:)

Vannak un. efea- függő emberek. Ők gyors egymásutánban váltogatják partnereiket, mert mindig a lángoló szerelem állapotában szeretnek lenni. Ők nem tudják azt, hogy nem lehet állandóan lángoló szerelmesnek lenni, mert akkor nem törődnénk a világ többi részével, csak egymással. (Lehet, hogy idilli állapot lenne?? De akkor ki termelne ennivalót?)